(Némelyiktől én is elsunnyoghatnék a sarok irányába, mert én is úgy tudtam, hogy, közben meg mégse.) Él a nyelvi és a képi humor lehetőségeivel egyaránt, és tudja, hogy kell viccesnek lenni úgy, hogy az sem nem erőltetett, sem nem tiszteletlen. (Mármint nemi értelemben véve.) Egyszerűen, tömören, de nem butítva mondja el, hogy melyik micsoda voltaképpen, hogy ne félinformációk alapján kelljen tájékozódni az embernek.* Felsorolja a velük kapcsolatos tévhiteket is. Nagyjából a kétharmada szól a könyvnek arról, amit a címe ígér, azaz kisebbségekről. Jó, nem biztos, hogy pont azokat, amiket ez a könyv ad, de kiindulópontnak mindenképpen jó. És ha a felnőtt jót akar magának, akkor megfelelő válaszokat kell találnia rájuk. Mert ne legyenek illúziói senkinek: azokat a kérdéseket fel fogják tenni.
Egyszerű és nagyszerű, rövidségében is hasznos kis ismeretterjesztő könyv, amelyből megtudhatjuk, hogyan lehet frappáns válaszokat adni tinédzserek kellemetlen kérdéseire.
0 kommentar(er)
